A taszári laktanya területén 1994
óta ismert volt a fűtőolaj-tároló környezetében lévő szénhidrogén eredetű
talaj- és talajvíz szennyeződés. A terület tényfeltárása és a kárelhárítási
terv több lépcsőben készült el. A feltárt szennyeződés két gócban jelentkezett,
a talaj esetében összesen 6300 m2, a talajvíz 18 000 m2
területen. A kármentesítési tervben több esetleges műszaki beavatkozási
megoldás is kidolgozásra került, amelyek a későbbi tényleges kárfelszámoló
munkálatok alapját adták.
A leginkább javasolt, és végül
végrehajtott tisztítási módszerrel a szennyezett talajvíz 32 kúttal való kitermelésére
és több fokozatú víztisztító berendezésen történő megtisztítására, és ezzel
párhuzamosan a rajta felúszó szabad fázisú szénhidrogén lefölözésére került
sor. A megtisztított talajvíz enzimes folyadékkal való elkeverésével, és az így
kapott oldat szikkasztásával a bioremediációs folyamatok erősítése, gyorsítása
is megtörtént, amivel a kármentesítés hatékonysága is növekedett.
A második verzió az elsőhöz
hasonló módon végezte volna a tisztítást, azonban a termelést és a szikkasztást
drain-árkokkal lett volna megoldva, a harmadik megoldás lényege pedig a két
szennyezőgócban a talaj kitermelése és ex-situ módon, lerakóba történő tisztása
lett volna, azonban e két utóbbi módszer mind költséghatékonyság, mind pedig
eredményesség szempontjából alulmaradt a végül alkalmazott műszaki
beavatkozáshoz képest.